A játék a következő országokban a legnépszerűbb: Kanada, USA, Svédország, Finnország, Csehország, Szlovákia, Oroszország. A felsorolásból kitűnik, hogy általában azokban az országokban dívik, ahol jellemző a hideg idő, lehetőséget adva a természetes jégfelületek kialakulására. Bár a felsorolt országok mindegyikében működik professzionális liga, az Észak-Amerikai Profi Jégkorongliga, ismertebb nevén NHL jelenti a sportág csúcsát. A Nemzetközi Jégkorong Szövetségnek (IIHF) 64 tagországa van.
A jégkorongcsapatok általában 18 mezőnyjátékosból és 2 kapusból állnak, ebből 1 kapus és 5 mezőnyjátékos van egyszerre a jégen. Mivel a jégkorong egy nagyon gyors és intenzív játék, az 5 játékosból álló úgynevezett sorok általában 45 másodpercenként váltják egymást a jégen. A játék célja, hogy a korongot az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg többször mint az ellenfél. A játékosok egy ütő segítségével irányítják a korongot a jégen. A test bármely részével lehet a korongot kezelni, irányítani tilos. Érvényes gólt csak az ütővel lehet szerezni, valamint akkor, ha a korong bármely testrészről a kapuba pattan. A szándékos rúgó vagy dobó mozdulat nem érvényes.
A mezőnyjátékosokat két csoportba sorolhatjuk. A támadók lehetnek balszélsők, centerek, illetve jobbszélsők. Egy sorban 3 támadó játékos szerepel. A védők lehetnek bal bekkek illetve jobb bekkek, és általában párban játszanak. A sorcserék alkalmával általában egy új védőpár lép a jégre. A mérkőzéseken egy csapat általában 4 támadósort (12 játékos), 3 védőpárt (6 játékos) és 2 kapust öltöztet be (kapusból természetesen egyszerre csak egy lehet a jégen). Az edzők a sorokat a mérkőzés alatt bármikor cserélhetik, nem szükséges, és nem is szokás mindig megvárni a következő játékmegszakítást.
A jégkorong mérkőzés három, egyenként 20 perces harmadból áll. A 20 perc tiszta játékidőt jelent, vagyis a játék megszakítása alkalmával az órát megállítják. Játékmegszakítás után a korongot a bedobással (bulival) hozzák játékba. A két center szemben áll a bedobóhelyen, a játékvezető pedig bedobja közéjük a korongot, melyet ők igyekeznek ütőjükkel saját csapattársukhoz juttatni.
Játékmegszakítás a következők miatt fordulhat elő:
- Les: A támadócsapatnak előbb kell a korongot a támadó harmadba juttatni, mint ahogy egy játékosa oda belépne. Ha úgy juttatják a korongot a támadó harmadba, hogy azt megelőzően már tartózkodik ott játékosuk, akkor beszélünk lesről. Angolul "offside".
- Tilos felszabadítás (túlütés): Ha a támadócsapat a saját térfeléről az ellenfél alapvonala mögé üti a korongot akkor beszélünk tilos felszabadításról. Az NHL-ben nem fújják be automatikusan, csak akkor, ha a korongot megérinti a védekező csapat egy játékosa. Európában automatikusan fújják amint a korong áthaladt az alapvonalon. A tilos felszabadítást elkövető csapat büntetése, hogy a buli az ő védő harmadukban lesz. Szintén nevezik túlütésnek is, bár ez kevésbé elterjedt. Angolul "icing".
- Kiállítás: Lehet kisbüntetés, nagybüntetés vagy fegyelmi. Ezek tételei 2, 5 illetve 10 perc vagy végleges kiállítás. A vétkes játékos a büntetésnek megfelelő időtartamra elhagyja a játékteret. Csapata ez idő alatt emberhátrányban játszik. A kisbüntetés lejár ha az emberelőnyben játszó csapat a kapuba talál.
A nagybüntetések nem járnak le, ezeket le kell ülnie a vétkesnek. A fegyelmi büntetésekkel sújtott játékosok helyett más mezőnyjátékos a jégre léphet. A büntetések angol megfelelői "minor penalty", "major penalty", "misconduct penalty".
- Játékteret elhagyja a korong: Ha a korong teljes terjedelmével elhagyja a játékteret szegélyező palánkot. Szándékosságért 2 perc büntetést kap a vétkes játékos.
- Sérülés: A játékvezető megállítja a játékot, ha egy játékos megsérül.
- Korong irányítás: A korong kézzel való irányítása büntetést nem von maga után.
- Kapu elmozdulása: A kapu elmozdításakor, ha szándékosnak ítélik a mozdulatot, az elkövető játékost kiállítják a játék késleltetéséért.
