A "jégcsap tornyokat" a megszilárduló víz térfogatának növekedése idézi elő. A kis edényekben, például a tányérkában, a víz először a széleken fagy meg és a középpont felé haladva hártyát képez.
A jég felszíne és a fagyás előrehaladása általában szabálytalan; bordák és mélyedések alakulnak ki, amelyeket minden pocsolyában megfigyelhetünk télen.
Megfelelő időjárás esetén azonban csaknem egyenletes jég képződhet. Ha a szélek megfagytak és letapadtak a kis (rendszerint kerek) edényben, a fázisváltozás miatt tágulási nyomás lép fel a jég felszíne alatt, ahogy egyre több víz fagy meg.
Ha keletkezik egy kis repedés, ami csökkenti a nyomást, a jég alól víz nyomulhat föl. Ennek a felülete gyorsan megfagy, ahogy a jégből kiemelkedik. Ha az edényben sok víz van még, és a hőmérséklet nem csökken olyan rohamosan, hogy az edény tartalma gyorsan megfagyjon, jégtorony nőhet ki a repedésből vagy lyukból.
A torony alakja, dőlésszöge a repedés alakjától függ. A kör és a háromszög a leggyakoribb. Az egyenletes, fagyos szél vízszintes jégcsapokat is formázhat, 1991 júliusában Új-Zélandon pedig olyan spirális jégcsapot láttak, amely nyolcszor csavarodott körbe.
A jelenség azért nem gyakori, mert kedvező körülmények szükségesek hozzá, de az utóbbi évtizedben féltucat esetről is beszámoltak az angol meteorológiai szakirodalomban, s a mellékelt fényképek pontosan megfelelnek a leírásnak.
