Alapvető kiváltó oka a napsugárzás által szállított hőenergia csökkenése és ennek következtében az átlaghőmérséklet tartós lecsökkenése. A Föld tengelyének ferdesége az Ekliptikához képest okozza azt, hogy télen kevesebb napfény éri az északi féltekét, annak ellenére, hogy a Föld ekkor van a legközelebb a Naphoz.
Az Ekliptika a Nap egy év alatt megtett látszólagos útja az égbolton, illetve a Föld keringési síkja a Naprendszerben.
A Naprendszer bolygóinak többsége néhány fok eltéréssel szintén ebben a síkban kering a Nap körül, ezért a bolygók a Földről nézve mindig az Ekliptika közelében látszanak. Kivétel a Merkúr, aminek a pályája 7°-kal tér el az Ekliptika síkjától, de néhány kisbolygó még nagyobb eltéréssel rendelkezik.
A Nap a Földről nézve egy év alatt tesz meg egy teljes kört az Ekliptika mentén úgy, hogy közben elmozdulni látszik a háttércsillagokhoz képest. Ezek a csillagok alkotják a 12 állatövi csillagképet, amelyekben a Nap egy-egy hónapig "tartózkodik". Ugyanígy az egyes bolygók is más csillagképek irányában látszanak.
A Föld egyenlítője nem esik egybe az Ekliptika síkjával, hanem 23,45°-os szöget zár be vele. Ez okozza az évszakok változását, mivel a Föld éves útja során eltérő mennyiségű napfény éri az egyes területeket.
A legnagyobb tengelyferdesége, 97,77° az Uránusznak van. Forgástengelye szinte a keringési síkjában van, ezért a Naphoz viszonyítva szinte minden létező helyzetet felvehet. Ugyanakkor több, 0° körüli tengelyferdeségű égitest ismert.
